Prológus

Minden egy esős napon kezdődött. Haza fele sétáltam a munkából – Egy Burger King-be dolgoztam -, amikor eleredt az eső. A haza fele útón, el kell menni egy pár dokk mellett.

 A víz felcsapott a sziklapartra, és ekkor elment az áram az utcában. A hold fényébe se bízhattam, mert a felhők irtózatos gyorsan mozogtak, így kb fél másodpercenként jelent meg és tűnt el a fény.

 Hangokat hallottam magam mögül, és a sötétségbe még ijesztőbb volt. Hirtelen hátra fordultam, és amikor nem láttam semmit, nagyobb, és gyorsabb léptekkel indultam meg. Mindig is utáltam a Dokkok mellett gyalogolni. Folyton olyan mintha néznének a hajókról, amik ki vannak kötve. Mintha engem akarnának a hangok amiket hallok.

 Valami meglökött, és térde estem. Borzalmas fájdalom nyílalt a tenyerembe, ugyanis sikeresen bele tenyereltem egy éles kőbe. Felszisszentem, és a sebre nyomtam egy papírzsepit.

 Amikor felakartam állni, valami vissza nyomott, és megfordított. Az a valami egy ember volt. Vagyis nem tudom, mert két foga meglehetősen éles volt. Lenyomta a kezeimet a földre, és felordítottam a fájdalomtól.

- Hmmm, Bennington – Sziszegi, az arcomba, és megnyalja a véres sebem. – Finom a véred – Közli, majd a nyakamhoz hajol, és megnyalja – Sok véred van, Bennington. De már nem sokáig. – Suttogja a fülembe, és rettenetesen nagy fájdalom uralkodik el a testemen. Kezeim ökölbe szorulnak, és könnyek csordogálnak le az arcomon. Torkomba szorul az üvöltés, és a fájdalom egyre nő, amíg minden el nem homályosodik körülöttem.